A fő lelőhelye Mongólia sziklás hegységei, Altaj vidéke, ahol az időjárási, földrajzi, geológiai sajátosságok és ezek kölcsönös viszonya miatt ökológiai értelemben a legtisztább, legjobb minőségű múmiót lehet találni.

A Tibeti „Négy gyökér tantra” gyógyászati könyvben a múmiót „Föld eredetű” gyógykészimények közé sorolva írja, hogy „..nem létezik olyan betegség, amit ne gyógyithatnánk múmióval…”. Nemcsak magában használják a múmiót, hanem más növényi eredetű anyagokkal és medve epével, mézzel stb. összekeverve használják különböző betegségek gyógyításához. Továbbá említést tesz a keletkezével kapcsolatban, hogy „ a forró napfény hatására a szikla felülete felforrósodva olvadozik és ezáltal arany, ezüst, réz, vas és egyéb fém kiválasztódva megdermed bizonyos sorrendben. Múmió fajtákról és fajtánkénti gyógyhatásával is foglalkozik. Kelet Mongóliai gyógyászati ág „Har dom”, Nyugat Mongóliai Nogoon dom”, Chingis Kán „Har domiin sudar”, Lovon „Har dom” szutrákban olvasható a múmió gyógyhatásáról és alkalmazási lehetőségeiről.

Híres mongol tudós Ishdanzanvanjil „Gyiru dosil” könyvében írt gyógykészítményei, amelyeket a máj, epe és az emésztőrendszeri betegségekre javasoltak (pl. Usanshil-13, Köktolgoi-10) mind jelentős mennyiségben tartalmaztak mumiót. Ezenkívül külsőleg alkalmazandó kenőcsököt, vizes oldatokat is mumióból készítette.

Mongol gyógyászati elmélet úgy tartja hogy a múmió 404 betegséget képes gyógyítani.

Minőségét illetően írja, hogy „..általában feketén aranyló színű, tehén vizelet szagára emlékeztető szagú, olajos, nehéz,  áttetsző tulajdonságú és keserű, fanyarkás ízű. Ez a legjobb minőségű múmió jellegzetességei”. A finomított múmió fekete színű fényes felületű, az aszfalthoz hasonló állagú. Testhőmérsékleten majdnem azonnal olvad (a tenyérben). Összetéveszthetetlenül keserű íze van, szaga eleinte szokatlan – ám megszokva rendkívül természetes - jellegzetes. A finom üledéke keveréssel csökkenthető.

A múmió számtalan variációja létezik, különböző megjelenési formákban; így ismert az „arany múmijó” amely vörös, az „ezüst múmió”, amely fehér, a „réz múmijó”, amely kék, és a „sötét múmió” amely a barnától a feketéig terjedő színű.

Az indiai kultúrkör „bibliája”, a Védák könyve is említést tesz róla. A Susruta-Samhita, a Charaka-Samhita, és több kínai könyv is ír róla, komolyabb problémák kapcsán. A hegyi balzsamról azt tartották, hogy erősíti a szervezetet, erősítő hatása van és meghosszabbítja az életet. Ebben a vonatkozásban messze felülmúlja a ginseng gyökér gyógyhatását.